Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szénhidrát ÉS kalória számlálás – nem leszek kíméletes, mert meg kell értened!

2017.10.18

Éveken át éltem kapcsolatban az inzulinrezisztenciával. Nem tudtam róla. Vélhetően, ha nincs kimutatva leleten és duci vagy, Te is vele élsz… csak nincs kimondva. Az inzulinrezisztencia az a betegség, amikor a sejtek rezisztensek, nem érzékelik az inzulin jelenlétét és a hasnyálmirigy azt az üzenetet kapja, hogy TERMELJ MÉG INZULINT, MERT NEM ELÉG! Soha nem elég. Éhgyomorra 17, 60 perces mérésnél 43, 120 perces mérésnél 87-es inzulin értékem volt vérvételen a szembesüléskor. Ez még nem is egy vészes IR 151 kilós testsúlyomhoz képest. Akármelyik orvosnál jártam, rácsodálkozott, hogy csak ennyi? Ám ez nem tette meg nem történtté a tényt, hogy hosszú évek hízása-fogyása, sanyargatása-dőzsölése eljuttatott egy olyan állapotba, amikor a betegség hívatlanul beköszöntött az előszobámba.

 

Apukám mondta éveken át nekem – kérlelve, hogy tegyünk pontot ennek a mértéktelen hízásnak a végére:

„KISLÁNYOM! EZ EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA FOG TÖRTÉNNI. MA MÉG JÓL VAGY, HOLNAP MÁR LEESEL A LÁBADRÓL. A MAGASVÉRNYOMÁS, A CUKORBETEGSÉG ALATTOMOS ÉS EGYSZER CSAK FELÉBREDSZ, HOGY MEGTÖRTÉNT.”

 

Mint legtöbben, akik az elfogadással, saját testünk kövérségével küzdünk, első reakcióra nem támogatásnak, hanem örökös szekálásnak érezzük azt, hogy mindig a kövérségünkkel „bántanak” bennünket a családtagok, a férj, a barát, a kolléga… vagy épp a zavaró tekintetek az utcán.

 

Miért nem tud engem így elfogadni bárki? – tettem fel ezerszer a kérdést magamban és azért küzdöttem, hogy ez az érzés felül kerekedjen afelett, hogy a fogyást kelljen választanom valójában. Akartam is fogyni mindig, minden áldott percben, de a szívem mélyén már rég beletörődtem abba, hogy ÉN ILYEN VAGYOK ÉS KÉSZ, EZ JUTOTT… beletemetkeztem az önsajnálat és az önigazolás mentegetőzésébe, mert akaratgyengeségem, harcolni képtelenségem, éhségvágyam jóval erősebb volt annál, mintsem "LETOJOK MINDENT ÉS MEGCSINÁLOM" lendülettel felébredtem volna a szemfényvesztő kómából. Abból a kómából, ami felmentést adott saját lelkiismeretem számára arra, hogy én mindent jobban tudok másoknál és majd én eldöntöm, hogy le akarok-e fogyni vagy sem.

 

Nos, eljött a pillanat 2016. májusában, amikor a döntés joga a kezemből kikerült. Bár ezt sokan nem vesszük tudomásul. Elsősorban nem is tudomásul, hanem inkább az a jellemző, hogy NEM VESSZÜK KOMOLYAN! Azért nem veszi komolyan egy duci ember a zabálás vagy a koplalás miatti veszélyeket, a lehetséges kockázatokat, mert NEM FÁJ! Nincs fizikai tünet jellemzően a zsírpárnákon túl. Körvér vagy és az első pár évben – ha szerencsés vagy – ennél többet nem is kapsz a testedtől, bírja, harcol, küzd és Te ebből semmit nem veszel észre. Éled az életed, jössz-mész, eszel, iszol, finomított szénhidrátot, cukros üdítőt, pizzát és rossz zsírokat olyan mennyiségben, ami Téged kielégít, a testedet kiégeti. Persze Neked ez rendkívül jó érzés. A testnek is egy bizonyos pontig, hiszen ami Neked jó, az egy darabig a szervezetnek is jó. Élvezed, jól laksz, boldogság hormon, idegrendszert támogató szénhidrát mennyiség. Aztán egyszer csak megtörténik az, hogy a szervezet már annyira nem érzi „hűdejól” magát, ám rendkívül jó színészi vénával megáldott, elhiteti Veled, hogy szereti ezt a nagy mennyiségű ételt, hiszen iszonyat jó kis raktárakat tud belőle építeni. Zsírraktáraid olyan készletet eredményeznek, mint amikor egy kezdő vállalkozó 500 forintból elér egy 500 millió forintos árbevételt. De milyen munkával tudja ezt elérni? Az a mennyiségű inzulin, amit közben elő kell állítania, rendkívül fárasztó számára. Csinálja, erején felül dolgozik, mert „jön a megrendelés, dolgozni kell”… de aztán úgy érzi egy pillanatban, hogy STOP! Nem éri meg! Bármilyen bevétel, bármennyi zsákmány jöhet, már fáj! Már túl sok, már nagy meló, már van elég rakomány, tartalék. Most már szabadságra akarok menni, most már hagyjál békén, most már hadd pihenjek. Ez az az állapot, amikor kettő hibát elkövettél!

 

  1.  Vagy a mértéktelen zabálás következményeket érted el, hogy KIFÁRADT A HASNYÁLMIRIGY ÉS AZ IR vagy 2-es típusú cukorbetegség OTT VAN.
  2. Vagy hosszú ideje nem fogysz, hiába próbálsz „szerinted” jól enni. Vélhetően pont az ellenkezőjét csinálod annak, mint aminek kellene, és jóhiszeműen hiszel az internet adta ketogén folyamatokba torkolló diétáknak. Te úgy véled, hogy fantasztikusan tisztán étkezel, már minőségi anyagokat kap a szervezet, magas fehérje, alacsony CH, sok zsír és mégis valami nem klappol. Hát persze, hogy nem és soha nem is fog. 

 

Aztán kétségbeesetten veszed tudomásul, hogy valami nincs rendben. Ha zabáltál, azonnal átesel a ló túloldalára, elkezded a második pontot hajtani. Majd, akár egész hosszú idő múlása után, a kezdeti lelkesedés alább hagy, mert eleinte nagyon jó érzésű energiaszinted magas (hiszen nem fárasztod nehéz szénhidrátokkal a májadat és úgy ámblokk mindent), de aztán jön az idegrendszeri üzenet: fárasztó minden nap, semmi sem jó, ingerült és feszült vagyok, éhes vagyok, kívánok valami édeset, úgy ennék valamit a régi életemből. Csak egy falatot hadd egyek. Aztán még egyet, aztán ott tartasz, hogy a diétád már nem diéta, már megint egy zabálás. Jön a lelkiismeret-furdalás, átcsap újabb ketogén jellegű fogadalmakba: „na most, majd most kitartok.” DE Meddig? Csak ez a kérdés, karöltve azzal, hogy mikor fog a betegség csúcsosodni? Mikor lesz az, amikor már nem bírja a hasnyálmirigy és már nem IR-ed van, átcsap diabéteszbe, pajzsmirigy működési zavarokba, ösztrogén dominanciába, Hashimotoba, PCOS-be. A női hormon háztartásod felborul. Nem biztos, hogy érzed. Majd akkor érzed, amikor nem sikerül a baba-projekt sem először, sem másodszorra, sem hónapok múlva. És a nőgyógyász felvilágosít, hogy cisztáid vannak.

 

A női hormonháztartás egy rendkívül szenzitív és összetett motor, ha akár egyetlen kis részecske működése elmozdul, minden mindenre hatással lesz. Nincs más megoldás a kezedben az orvosi kezeléseken túl (mert ezeknél a komoly dolgoknál orvos nélkül már nem úszod meg), mint hogy végérvényesen megérted, hogy a szervezet hogyan működik. Elektronikus könyvem 44 oldala erről szól. Hogy végre értsd meg. Én sem tudtam ezeket az információkat, nem Te vagy a hibás a rossz bejövő információ-áradat miatt. Te csupán követted az irányzatokat, amik soha semmilyen formában nem tudnak majd felelősséget vállalni azért, amit Veled elkövettek. Miközben rombolnak, tönkretesznek és borzalmas következményei lehetnek Rád nézve. Csak azt majd kizárólag utólag fogod belátni.

 

Egy rendkívül kedves kolléganő érkezett a bankhoz kb. 1,5 éve, megtaláltuk a közös hangot már az elején. Az értekezleteken sokszor ültünk egymás mellett, oktatásra is gyakran mentünk. Így volt ez a legutolsó közös oktatásunkon is. Egymás mellett ültünk és a szünetekben sokat beszélgettünk a fogyásról, az életmódról (sosem volt duci). Tudta, hogy én szenvedek és kedvesen végighallgatott, ahogy én is őt. Azt mondta, hogy mostanában nagyon fáj a hasa és nem tudja miért, ezért pár nap múlva megy gyomor tükrözésre, mert valami nincs rendben. Láttam rajta, hogy ez komolyan aggasztja, mert örökös gyomorfájdalommal élni étkezések után nem lehet leányálom. Háromnegyed évvel később egy edzésről jöttem ki, az öltözőből előhúztam a telefonomat. A főnököm üzenetét olvastam: „Ma örökre távozott közülünk…”. Annyira megviselt engem. A temetésen ott voltam. Láttam a két gyönyörű 18 év körüli lányát, a testvéreit, a szüleit. A fényképe ki volt téve. Egy életvidám, virágos környezetben ült a fűben. Én örökké így emlékszem majd rá. Hasnyálmirigy rákban örök nyugalomra tért. Megrendített. Az rendített meg, hogy én IR-esként a hasnyálmirigyemmel szórakozom önző módon. Nem veszem figyelembe egy lehetséges rizikófaktorként. Az én súlyommal, a kövérségemmel fokozottan ki vagyok téve egy ilyen betegségnek, különös tekintettel arra, hogy az IR miatt a hasnyálmirigy örökös túlhajszoltságban él. Tényleg nem értem ezt? Tényleg megtehetem, hogy nem veszem tudomásul? Ennyit ér nekem az életem? Ennyit ér nekem, hogy vannak emberek, akik belepusztulnának a hiányomból, ha én meghalnék? Mert meg fogok idő előtt egy ilyen túlsúlyt cipelve, magasabb vérnyomással, IR-rel és számos kockázattal, ami még nincs itt, de úton van. Az IR egyfajta cukorbetegség már, annak első lépcsőfoka. Akkor is, ha ezt nem vesszük tudomásul. És nekem még ez az egész előzőekben leírt eset sem volt teljesen 100%-osan löket, még ezután is voltak kilengések a diétámban. Amíg nem velünk történik, addig nem fáj annyira, addig csak megvisel lelkileg, de ez az érzés is halványul idővel, mert nem velem esett meg, élem az életem és csak néha-néha eszembe jut a kolléganő, aki 40 éves hajnalán elment. Mi lehet intő jel egy ember számára arra, hogy vegye észre, egyetlen egy élete van és a romboló életmóddal növeli a kockázatot minden ilyen betegségre? Természetesen a kövérség nélkül is bárkit elérhet egy ilyen baj. De a kövérségi állapot egészen biztosan nagyobb lehetőséget kínál erre a betegségeknek, és ezt a rizikót mi minden nap bevállaljuk a zabálások vagy koplalások alatt.

 

irkep.jpg

forrás: shop builder

 

Szénhidrát megvonás

 

Egyszerűen nem értjük a folyamat miatti károkozást a testünkben. Ez az alapvető gond. Amikor olvasom a posztokban, a hozzászólásokban, bármilyen csoport falain belül, hogy 100 g alatti CH-t fogyasztanak magas fehérje bevitel mellet és esetenként ez felfoghatatlan CH értékekre is mutat: 30-40-50g CH, akkor üvölteni tudnék: BORZALMASAN ÖNZŐ VAGY A HASNYÁLMIRIGYEDDEL, MAGADDAL! Most nem érzed, most tökéletesen produkálod a látszat fogyásodat. Képes vagy zsírból is fogyni az izmok meg a vízháztartás mellett, de el fog jönni a pont, amikor becsönget az IR vagy a cukorbetegség vagy a hormonális háztartásod zavara, mert a szervezet önműködő folyamatait Te nem fogod megváltoztatni akkor sem, ha nagyképűen azt gondolod, hogy De! Hát nem! Nem tudod befolyásolni a hormonális gázolást az emésztőrendszeredben. A könyvemben leírtam, levezettem és érthető módon feltárom ezt részletesen az ELIT-ben is. DE! Fizetős program nélkül is leírja az ingyenes e-book azt, amit tudomásul kellene venned. A kellő mennyiségű, minőségű, rendszerességű, makrókkal ellátott étkezés teszi lehetővé azt, hogy a szervezet azt kapja, amire szüksége van.

Felkapom a fejem úgyszintén, amikor azt olvasom, hogy minden ember szervezete más, mindenkinek más a jó, mindenkinek más módszer válik be! HAZUGSÁG! ÖNÁMÍTÁS! ÖNGÓL! Minden ember emésztőrendszeri folyamata ugyanúgy működik. Nincs az, hogy egyik embernek ezt csinálja a mája, a másik embernek meg ezt végzi az epéje és harmadik embernek meg így választ ki inzulint a hasnyálmirigye. NEM! Minden ember ugyanazt éli meg, amikor a szájába veszi az ételt és lenyeli. Onnantól kezdve a savas és lúgos környezetekben ugyanúgy bontja le az ételeket a szervezet, ugyanúgy hasznosítja az aminosavakat, vitaminokat, szénhidrátokat. A SZERVEZET csak és kizárólag szénhidrátból állít elő energiát. Amennyiben nem viszel be elég szénhidrátot, a sejtjeid éheznek. Ha egy sejt éhezik, akkor károsodik, nem látja el azt a szerepet, amiért jelen van a testünk adott pontjain. Ez több fronton is károkat okoz: hormonális egyensúly felborulása, inzulin-termelés normális működésének felborulása, öregedési folyamatok hamarabbi eljövetele, gócpontok kialakulása, idegrendszerei károsodások, epe-betegségek, húgysav változás, koleszterin gondok és a felsorolást estig folytathatnám.

 

Sejtjeinket tehát éheztetjük szénhidrát megvonásával, hiszen nem győzőm hangsúlyozni, hogy az egyetlen energiaforrása sejtjeinknek a szénhidrát. A hiba többszörösen ott van, hogy szénhidrát megvonás mellett, magasabb fehérje bevitellel kompenzálunk. A túlzott fehérje fogyasztásnak viszont komoly veszélyei vannak. 20% feletti fehérje bevitele már nem tud beépülni. Mind teherként jelentkezik a szervezet számára. Egy része karbamiddá alakul és a veséket terheli, másik része zsírrá képes alakulni. Igen, egy ponton a fehérje is zsírrá alakul! Töménytelen mennyiségű húst eszünk, amit folyamatosan tetézünk a fehérje porokkal és fehérje szeletekkel, amik már olyan puffert eredményeznek, aminek semmilyen keresnivalója nincs a testünkben. Én is fehérje porokkal kezdtem a diétámat. Bele is rokkantam. Borzalmas károkat okoz az fehérje-eltolódású diéta, amit a legtöbb ember végez diétái során. Az inzulin pedig próbálná végezni a dolgát az étkezések alatt, ha nem csak rossz táplálkozási formát végzünk, hanem a rendszertelenség minden formáját is elkövetjük.

 

Na de mi is az inzulin?

 

Az inzulin, egy raktározó hormon! A túlzott energia-bevitel hatására a szénhidrátokat zsírrá alakítja és eltárolja. A hasnyálmirigyben termelődik, annak úgynevezett Langerhans- szigeteinek béta sejtjei termelik. Az inzulin célja a vércukorszint folyamatos visszacsökkentése, ezért a vérkeringésben lévő cukrokat a sejtekbe tereli. A hormon egyfajta üzenet a sejteknek, hogyan kellene működniük. Ez az üzenet receptorok segítségével jut el a testünkbe lévő sejtekhez. Akkor okoz problémát a szervezetben, ha a sejtek rezisztensek, nem veszik észre a jelenlétét, azaz láthatatlan számukra az inzulin. A sejtek ezáltal nem veszik fel a glükózt, éheznek és a hasnyálmirigy újabb inzulin termelésre van késztetve. Ekkor beszélhetünk inzulinrezisztenciáról. IR kialakulásakor a szervezet úgy kezd el működni, mintha ellenállna az inzulinnak, azaz rezisztens lesz annak hatására. Sajnos, ennek felborulása vezethet az I-es illetve II-es típusú cukorbetegséghez.

 

 

Mi az alapanyagcsere?

 

A szervezet önműködő folyamatainak és a létfenntartó funkciók ellátásának egyfajta mértékegysége. Ez az a kalóriamennyiség, amelyet meg kell enned ahhoz, hogy az életben maradáshoz szükséges folyamatok maguktól működjenek: légzés, keringés, agyműködés, stb. Ha ennél kevesebbet eszel, akkor arra nincs elég fedezet, hogy a szervezet visszanyerje a működéshez elengedhetetlen energiát. Ha ezt még tetézed azzal, hogy megvonod a sejtek táplálásának egyetlen forrását, a szénhidrátot, a sejteket meggyalázod. Beindulnak a túlélő folyamatok, mert a test éhezik akkor is, ha te fehérjéből pótolod a szénhidrát visszafogásából kieső folyamatokat.

A testünk funkciókkal van programozva, és mindig arra fog törekedni, hogy „feltöltsük” energiával, mint egy akkumulátort. Mindig azért fog dolgozni, hogy energiaforráshoz jusson. Ha úgy használjuk, ahogy rendeltetésszerűen tud működni, akkor megkönnyítjük a dolgát, nem kényszerítjük túlélési folyamatokra és ezáltal nem fog már ragaszkodni a hozzánk nőtt zsírpárnákhoz. Ha nem érzi magát veszélyben, akkor esze ágában sincs megőrizni a zsírsejteket és partnere lesz súlycsökkentő törekvéseinknek. Ellenkező esetben vészhelyzetet érzékel és ragaszkodni fog minden hozzánk nőtt zsírsejthez.

 

 

Mi a mondandóm lényege?

 

Ha szeretnéd, hogy hosszú-hosszú évek múlva bekövetkezzen az, amikor a sejtek rezisztensek lesznek az egyensúlytalanság okán az inzulinra, beköszönt a PCOS, a pajzsmirigy működési zavar, a hashimoto, a meddőség, a női hormonrendszer károsodása,  akkor folytasd a szénhidrát szegény étkezési formát.

Most még „nem törődsz” azzal, hogy a szénhidrát megvonás éhezteti a sejteket, a hormonháztartásod ki van téve a felborulás veszélyének és el fog jönni a pillanat, akkor megbánod. Egyél sokkolóan éheztető üzemmódban, roncsold a sejtjeidet, várd a korábbi öregedést, fuss fejjel a falnak! Aztán, amikor szembesülsz azzal, amivel én is (és a Duci dívány csoportban rengetegen mások is), hogy én tettem tönkre a hormonháztartásomat a sanyargató, fehérje dús, szénhidrát megvonásos diétákkal, akkor már sokkal nehezebb feladat lesz a károkat helyrehozni. Én megúsztam „csak” egy inzulinrezisztenciával, mindenféle pajzsmirigy és cukorbetegség mentes első lépcsőfokkal. Nagyon szerencsés vagyok. Ez nagyjából a csoda kategória, 12 éven át tartó hízás-fogyás és sanyargatás-habzsolás után.

 

De most nagyon őszinte és talán ijesztő is leszek!

 

Az ELIT programra jelentkező lányok jelentős része összetett anyagcsere és hormonális betegségekkel küzd. Kiszámoltam. Átlagsúlyuk 110 kg. Éppen csak 100 kiló felett jött ki az összes igénylésben szereplő súly átlagára. Tehát elmondható, hogy a 70 kilós súlytól a 170 kilós súlyig jelentkeztek a programra. Magyarul az IR, a PCOS, a hashimoto, a pajzsmirigy, az ösztrogéndominancia, a meddőség jelentkezik 70 kilós testsúlynál és 170 kilós testsúlynál egyaránt.

 

Nem a súlyodtól függ a betegség, HANEM AZ ÉTKEZÉSI FORMÁDTÓL. 

 

A szénhidrát megvonásos, sanyargató, magas fehérje bevitelű, alacsony kalóriamennyiségű étrend tönkreteszi az életedet! Akkor is, ha most nem ezt gondolod, mert nem fáj, mert még nem jelent nagy gondot. Van, akinél majd 30 év múlva jelentkezik, mert a szervezete strapabíró. Van, akinél már tinédzserkorban. A gond igazán akkor kezdődik, amikor már valamilyen vágyad, álmod korlátozódik a hormonális bajtól, pld: gyermekáldás. Akkor már foggal-körömmel fogsz ragaszkodni olyan megoldásokhoz, amik megadják Neked a lehetőséget. Akkor majd költesz csilliárdokat kezelésekre, hormonokra, magánklinikákra, specialista orvosokra, étrend-kiegészítőkre, étrend tervezésre, endokrinológusra, vérvételekre.

 

Nem lenne könnyebb proaktív módon megtervezni azt az utat, amin ez biztosan elkerülöd? 33 éves vagyok. A fél életemet rossz táplálkozási sémákkal éltem le. Helyre hoztam! Te, lehetőségeid szerint ne várj eddig. De ha már Te sem vagy 20 éves, előzd meg azt, hogy a változókor beköszöntével az akkori hormonális folyamatok átrendezőse plusz réteg legyen az amúgy is ingatag emésztőrendszeri folyamataidon.

 

Soha nem késő ezt a döntést meghozni!

TÖRŐDJ A TESTEDDEL, ANNAK ÖNMŰKÖDŐ FOLYAMATAINAK SEGÍTÉSÉVEL TÁMOGASD!

Amíg nem fáj, addig könnyített pályán egyszerűen csak ülj le és tervezz egy támogató étkezési formát.

Az ingyenes E-book erre ad 44 oldalban az alapszabályokat és alapot.

Ez életed végéig megoldást ad a testsúly-szabályozásra.

A hormonális egyensúly és a kiegyensúlyozott testi-lelki állapotod eléréséhez ez a kulcs.