Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

430 nap

2018.03.27

dia-femina2a.png430 napja hoztam meg a döntést, ami alapján szerettem volna véget vetni annak az állapotnak, amiben éltem. Ennyi idő elteltével számos információval gazdagodtam, leginkább saját magamról. Bizonyosan tudom ma már, hogy a fogyás nem testcsökkenésben éllovas, hanem abban, hogy a tökéletes módszerekkel megszűnnek az agyi ingerek. Ezek felelősek ugyanis mind az étvágyért, mind a cselekvéseinkért. Tudom, hogy az akarat és az agyi ingerek csatájában mindig az agy győz, ezért nem tudtam úrrá lenni állandó, évekig tartó fogyás-hízásaimnak. Nálam ez hozta meg a sikert sorrendben: agyi ingerek legyőzése, étrend, mozgás.

 

Miben más ez az életmódreform, mint az eddigiek?

 

Gyökerénél akartam kiirtani a problémát, és nem tünetet kezeltem diétákkal, megszorításokkal, sanyargatással, visszafogott étkezéssel. Azt gondolom, hogy alapjaiban helyeztem új „talajra” az egész életemet. Soha többé nem is kívánok tartozni a régi testemhez. Miért is tenném, ha már a folyó másik partjáról látom a különbséget korábbi és jelenlegi életem között? Eddig is mindig örültem egy-egy nagyobb fogyás periódusnak, 5-10 kg-ok leadása sikerélményt nyújtott, ám a katarzis mindeddig elkerült. Értem ez alatt azt, hogy sosem találtam nyugalmat és kötődést az életmódváltásommal. Mi ketten idegenek voltunk egymásnak korábban. Kellett keresnem egy olyan biztos helyet, ahol nem remeg meg alattam többé a lelkesedés mezsgyéje.

 

Mit csináltam jól ezúttal?

 

Eleinte nem volt tökéletes a nekikezdés, hiszen az első 4-5 hónap kísérletek sora volt, ahol próbáltam rálelni a számomra megfelelő módszerre. Kezdődött egy hús, glutén és tejmentes étrenddel, ami egy darabig működött, de hamar beláttam, hogy nem az én világom. Erre vélhetően meggyőződéssel lehet csak igent mondani. Én nem voltam képes hús nélkül hosszú távon menüt tervezni. A glutén és tejmentes étkezés bizonyosan javított az egészségi állapotomon és vallom, hogy nem árt, ha időnként kiiktatunk allergéneket az étrendből, de hosszú távon ebben sem láttam szükséges lépéseket. Tapasztalatból tudom eldönteni, hogy mennyi tejtermék és mennyi glutén férhet bele a heti ételekbe, ahol panaszmentesen tudok létezni. Bizonyos ételek esetén abszolút elmondhatom, hogy érzem az emésztőrendszer lázadását, de ezeket igyekszem lehetőség szerint kerülni, amennyire csak tudom. Ma már inkább azt látom helyes látásmódnak, hogy ebben is a mérték tartása a sokkal eredményesebb, mint egyik vagy másik oldalon letenni a voksot – persze kivétel ez alól, ha valóban és tartósan fennáll az intolerancia valakinél. Addig próbálkoztam a különféle kalóriákkal, makrókkal és étrendmintákkal, míg nem jött a felismerés, hogy tudományosan közelítsem meg a problémát. Így kerültem szembe a mentális fejlődésem első állomásával, amikor az életmód tanácsadó képzés 32 tanórájára beültem. Itt értettem meg azt legelőször, hogy a tudomány álláspontja szerint hogyan is néz ki egy alapvetően egészséges étkezési rendszer. Ez mindent új szintekre emelt. Veszíteni valóm nem volt, hiszen 12 évig annyi mindennel küzdöttem már, hogy egyel több vagy kevesebb módszer már nem számított. Ez volt az utóbbi 12 évem legjobb döntése. Nálam ez az elhatározás hozott életre szóló változásokat.

 

Mit csinálnék másképp, ha most kezdeném el?

 

Mivel 430 nappal okosabb vagyok, illetve 8 hónapnyi tanulás van mögöttem, teljesen máshogy látom az egész fogyókúra kérdéskört. Ha először tanulhattam volna róla, és most jönne el a változás pillanata, akkor teljesen másképp állnék neki. Nem pazarolnék el ugyanis közel fél évet arra, hogy keresgéljek a rendelkezésre álló – ki nem próbált – módszerek között. Kihagynám a húsmentes életmódot, a teljesen étrendkiegésztő mentes gondolkodást, a csökkentett szénhidrát és fehérje dús étrendötleteket. Ezek mind valaminek az elhagyásával, megvonásával jártak és kifejezetten agyi inger stimuláló fogyókúrák voltak. Az agy az összes étkezéssel kapcsolatos érzelmeket sémaként menti el viselkedési mintáinkra emlékezve, s igyekszik mindig a számunkra kielégítő állapotot előidézni. Vagyis soha nem lesz agyi inger által kiváltott cselekvés a koplalás, hiszen nem jár pozitív fizikai és lelki állapottal. Míg az édes, habos, zsíros, kalóriadús, finom ételek okozta jóllakottság mindig jóleső pillanatokkal járt. Az agyunk erre örökké emlékszik és ezt szeretné megadni nekünk, hogy ezen keresztül érhesse el az idegrendszeri stabilitást. Mindig túlélésre törekszik, s ezért figyelmen kívül hagyja akaratunkat. Én ezt ma már tudom, de korábban nem értettem a mögöttes pszichés és fizikai tünetek működését. Egyik megvonásos diéta sem fog végleges eredményt hozni, mert mind negatívabb állapot, mint a jóllakottság. Sosem lesz hát vonzó az agy számára egyik ilyen fogyókúra sem.

 

Ha az utam végére értem, mi a biztosíték arra, hogy nem hízom vissza többé?

 

A már említett agyi játék mindig velünk marad, ami örökösen azért pörög az életünkben, mert a szervezet túlélésre van kódolva, és azt próbálja elérni, hogy folyton jól érezzük magunkat. Ezt megtanulva egyértelmű, hogy egy életre el kell felejteni a korábbi fogyókúrás hibákat. Megtanultam a helyes étkezési mintával együtt dolgozni. Alapanyagcsere felett és tényleges energiaszint között étkezem. Az életmódváltás olvasatom szerint 2 folyamat eredménye: 1. szakasz a fogyás, 2. szakasz a fogyás utáni élet. Az első szakaszban az optimális testsúly elérése érdekében alternatívákat keresünk jobban a megszokott ételekre, mert mielőbbi változásra vágyunk. Én sem vagyok ezzel másképp. Tehát a „fogyási” intervallumban nekem nem fér bele a fehér kenyér, de a szafi kenyér igen. Ahogyan a sima pizza vagy hamburger sem, de például saját sütésű buciban készítek hamburgert. Ahhoz, hogy későbbi életem során ne kelljen folyton kerülni az amúgy természetes velejáró alkalmakat, egyszerűen csak tudnom kell az egyensúlyt tartani. Tudom, mennyit ehetek, és ebben a keretben maradva a hízás is el fog kerülni. Már most tudom, hogy elő fog fordulni, hogy ritkán betévedek egy mekibe vagy iszok egy zéró kólát, esetleg egy családi rendezvényen eszem nagymamám süteményéből. Lesznek esküvők, ahol nem hagyom ki a tortát vagy lesznek lánybúcsúk, ahol megeszem a pálcikára szúrt sült kolbászt. Ritka napokon elmegyek majd kedvenc lángosomat sajttal és tejföllel bemajszolni és bizonyosan eszem még kinder buenot. Nem arról fog szólni az élet, hogy mostantól mindent kizárok és csak és kizárólag a light, a zero, a cukormentes, a zsírmentes, a tejmentes, a paleo és társai ételek lesznek majd az életem egyedüli részei. Az év 80-90%-ában egy tervezett rendszerben lesz az életem és a 10-20% „cheat day”, bele fog kerülni a kényelembe. Ez pedig mind fenntartható, ha az ember tudja, hogy hogyan kell helyesen ennie, hogyan kell mértéket tartania és nem esik abba a hibába, hogy éhezteti magát, megvon mindent vagy épp átesik a ló másik oldalára. Nem lehet örökösen ragaszkodni a tervhez, kell bele olyan, amikor lazíthatunk. És pont ezért tudom, hogy a számomra szükséges kalóriahatárokon belül mozogva soha többé nem fenyeget majd az a veszély, hogy újra 151 kiló legyek. Míg korábban csak a megvonásokon alapuló lehetőségeket próbálgattam, természetes volt, hogy egy idő után újra zabálni fogok. Jelenleg a diétás menüm mennyisége rendkívül laktató és bőséges. Az agyam tehát soha nem érzi azt, hogy hiányt szenvednék bármiből, letéríteni sem kíván erről az útról.

 

Honnan indultam és hová jutottam mostanáig?

 

151 kg voltam. -55,8 kg eredménnyel zárom a 430. napomat. Katarzist vártam a 100kg átlépésénél, de elmaradt. Sokkal jobban várom a végén. 60 kg a végcél. Azaz még 35 kg van hátra. Ehhez pedig – tőlem megszokott módon – ismét tervet készítettem.

 

                                                        img_1936.jpg

 

Mi a helyzet a bőrömmel?

 

Eleinte, amikor még nagyon sok mennyiségű zsír és kevesebb izom volt, azt feltételeztem, hogy nem lesz gond vele. Ezt azóta át kellett fogalmaznom. Egy sok éven át tartó extrém kövérség nyomtalanul nem tűnik el. Ha révbe értem, 91kg fogyást tudhatok majd magam mögött. Mennyire brutálisan kijózanító és fájdalmas dolog ez. Hiszen ezt én tettem magammal. Saját romboló életformám és gyengeségem okán, saját döntésből kerültem ebbe a helyzetbe. Megoldást pedig csak én találhattam rá. A bőrömet jelenleg magam előtt is szégyellem. Hogy is lehetne ez másképp? Egy teljesen normális ütemű fogyásom volt, hiszen átlagban havonta 3,9 kg-ot fogytam. Ami maga a tökéletesség az egészséges, hosszan tartó fogyáshoz. És még így is nehezen tudta ezt tolerálni az évekig megnyúlt bőr. Két kritikus terület van: has és kar. Cici az alap, de az nem a fogyás miatt laugh Eleve úgy áldott meg az élet, hogy ezen a területen semmilyen vagyok. laugh Nagy álom, hogy végre az összes létező bolerómat kidobhassam és életem végéig ujjatlan felsőben járjak, még télen is. devil Most sajnos az egész egy nagy bőrzuhatag, pedig már fele akkora, mint volt. Ez a legnagyobb fájdalmam. Karban álmodom leginkább karcsú és bőrmentes feszességet. Sebész szike kell ide, nincs mese.

 

                                                                        img_2072.jpg

Hogyan tovább?

Jelenleg a fitnesz képzés utolsó heteinél járok, az elméleti modulokat befejeztem és már csak gyakorlati részek vannak, április közepétől május végéig pedig a záróvizsgák jönnek. Most megkezdtem az ezekre történő felkészülést. Ez nagyon fontos számomra. Ez egy belső vágy, hogy bebizonyítsam saját magamnak: képes voltam erre túlsúlyosan. Ezt követően pedig számomra is elérkezik az „áttörés”. Előveszem a gurulós bőröndömet és összecsomagolok a nyárra, hogy egy véghajrát nyomhassak az egyetem előtt. A nyárra Los Angelesbe költözöm, s egy edző segítségével kihozom magamból a maximumot a plasztikai műtétre. Ezt a kalandot egy LA-USA vlog keretein belül végig dokumentálom a youtube csatornára. Tudom, tudom, már olyan régóta ígérem, hogy újra indul a csatorna. És számos nyers felvételem van, amelyek vágásra várnak… Ha lenne két életem, a másik csak forgatna. Minőségi videókat szeretnék készíteni és ehhez profi segítséget is kértem. Ennek a szervezési munkálatai már zajlanak.

 

Mi mindent csinálok mostanság?

 

Minden lehetőséget megragadok, hogy tanulhassak. Részt vettem a Semmelweis Egyetemen egy anatómia workshopon, az egyetem bonctermében. Gyakorlati oldalról mutatta be egy oktató orvos az anatómiai ismereteket. Vagyis formalinban „tartósított” emberi testet vizsgáltam.  A kezemben fogtam a szívét, tüdejét és alaposan szemügyre vettem a zsírszövetet is. Megmondom őszintén, hogy engem leginkább ez a része érdekelt a testnek. Meg is fogtam. Úgy fonódik a bőr alatt az a zsírszövet állomány, mintha egy szép piskótára rásülne a krém. Megrémített, mert a boncasztalon fekvő hölgy viszonylag vékony volt, mégis jelentős hasi és fenék zsír borította. S vajon hogyan nézhettem ki én 151 kilósan? Ijesztő maga a gondolat is, de még rémisztőbb a valóság, hiszen az a zsír tényleg ott van, és eltelíti a belső szervek üregeit, rá nő a bőrre, azzal szinte egybeolvad. Jó érzés volt orvosi köpenyben és kesztyűben a boncteremben állni. A workshop pedig annyira magával ragadó és profi volt, hogy eszméletlenül sokat tanultam. Volt egy kar, aminek tetején pontosan láttam az ízületi mozgásokat és megértettem, hogyan is néz ki az ízület a testünkben és miért is fontos annyira a védelme. Milyen ízületi tok veszi körül, hogyan segíti a mozgást az izom, stb. Érdekfeszítő és számomra teljesen magával ragadó élmény volt. Az iskola falain belül sétálni pedig a mennyországot jelentette. Minden vágyam a Semmelweis hallgatói közé tartozni.

Ezen kívül folyamatosan edzem, készülök a gyakorlati vizsgára. Finomakat főzök. A kezdeti görcsösséget már elengedtem. Korábban mindig az ízek rabja voltam és akkor éreztem magam elégedettnek főzés alkalmával, ha minél finomabb volt egy ebéd. Ez nagyon sokat változott. Az agyi ingerek szándékos elnyomásával megszüntettem az étvágyat. Nagy különbség van éhség és étvágy között, s a megoldás is ebben rejlik az akaraterőhöz. Az étel üzemanyag és nem több. Azelőtt viszont az evés maga volt a MINDEN.

Mára a tervezés megszállottja lettem, amit az élet egyéb területein is kamatoztatok. Az étkezésbe beillesztett rendszerezés megértette velem, hogy sokkal stabilabbak a mindennapok, ha mindig tisztában vagyok az előttem álló feladatokkal és azok lépéseivel. Semmit sem bízok már a véletlenre. Ez pedig adott egy keretet, ami eleve stabilitást kölcsönöz számomra. Ebben élni nagyon biztonságos, mert ha kilengek néha, akkor is tudom, hová térjek vissza.

Pontosan ez adott ihletet az érzelmi evés leküzdéséről szóló e-könyvhöz. Azokat a gondolatokat írtam le ebben, amelyek gyakorlati oldalról segítettek nekem eljutni oda, ahol ma vagyok, ahol most egyszerűen tökéletesnek érzem magam. Magamhoz képest tökéletes az összhang és ez folyamatosan csúcsosodik, ahogy közeleg a cél. Boldog vagyok, hogy rámertem lépni erre az útra. Sajnálhatnám, hogy elvesztegettem 12 évet. De annak is megvolt az előnye. Az egyetemen bizonyosan kamatoztatni fogom azt, hogy én testközelből ismerem a kövérséget. Nem bánok semmit. Csak azt bánnám, ha nem tettem volna semmit és ez az egész meg nem történt lenne itt veletek. Saját életem forradalmára vagyok, nem kétség. Míg tudom, hogy voltam elesett harci sebesült is, aki nem akart felállni. De felállni soha nem késő! És én felálltam. Nehéz volt, de elindultam és közel a cél.

Azt kívánom mindenkinek, hogy élje át a változás minden pillanatát, és ismerje meg önmagát egy sokkal kiegyensúlyozottabb énjében. Ez a legszebb az egész folyamatban. Az út, ami elvezet és az önismeret, ami enélkül sosem adna egy boldog énképet és testképet. Én harcolok tovább!  heart